2012. aug. 15.

Újra itthon!

Nem is volt vészes a hazaút, ha azt leszámítom, h reggel 7-ig nem tudtam, h mikor érek haza, így a mamiéknak sem tudtam biztosat mondani. A Berlini Hauptbahnhof-nál beszálltam, az eredeti terveknek megfelelően, és ekkor jött az improvizálás. Először a kalauzt kérdeztem azon a vonatrészen, ahova a jegyem szólt, h tudna-e segíteni. Ő persze nem igazán tudott, hisz az a kocsi egészen a Keletiig megy, és megáll Pozsonyban is. A Bécsbe induló részt hajnali háromkor csatolták le, így telesen felesleges lett volna itt utaznom, ezzel nem jutottam volna el Bécsbe. Hát akkor rajta, irány a bécsi kocsi, és segítséget lehet kérni az ottani kalauztól. Ő aztán talált helyet, sőt külön fülkét nyitott nekem, így kényelmesen, egyedül utazhattam a bécsi Westbahnhofig. Útközben áthaladtunk az épülő bécsi Hauptbahnhofon. Az infotáblák egy része már kihelyezve, a sínek a helyükön, a várakozó helyek építése, meg a számomra nem feltűnő dolgok vannak hátra, de a fő stílusjegyek már markánsan látszanak! Nagyon futurisztikus, fém és üveg, igazán tetszetős...
A Railjet 41-gyel jöttem haza, Győrbe már 8:24-re begördültünk. Bár nehezen sikeredett lekászálódni, összeszedtem magam, h kicipelem a dolgaimat az állomás elé, de egy várakozó magyar utas egyszerűen megkérdezte, h segítsen-e a bőröndöt cipelni, én meg kapva kaptam az alkalmon, és örömmel vettem a felkínált szívességet. Bevallom, nagyon jól esett, és a napfényre kiérve egyetlen dolog motoszkált aztán az agyamban: A környező nagyvárosok közül egyedül Győrben nincs akadálymentesítés??? Vagy csak titokban kaphatnak segítséget a lépcsőzni nem tudók???

2012. aug. 14.

Utolsó, majdnem egész nap Berlinben

Ma kissé elaludtam, mert 9 után nyitottam csak ki a szememet. A Barmer GEK ügyintézője emlékezett rám, barátságosan kijelentkeztem tőlük, és sok sikert kívánva egymásnak váltunk el. Nächstes Jahr sehen wir uns!

Hehe, érdekes stílusban utazom haza, az szent, legközelebb csakis saját gondolatok alapján végig megváltott jeggyel indulok útnak. Pozsonyig OK minden, aztán onnan vagy továbbmehetek Bécsbe, vagy át kell szállnom, majd a vonaton kiderül. Igen, viszonylag tág tűrésű fajta vagyok, mint mondjuk egy tigris, ami a sivatagi hőséget és a téli mínusz sok fokot is jól elviseli, de kicsit azért nyomasztó úgy elindulni, h Berlinben nem tudnak jegyet eladni nekem, kérdezzem meg a vonatvezetőt, volt a javaslat, esetleg Bécstől Győrig vehetnék jegyet, de h a Bratislava-Wien útvonalat hogyan teszem meg, még a levegőben lebegne. Természetesen beértem a javaslattal, h kérdezzem meg a vonatvezetőt, hátha.... Tudok mást tenni???
Majd holnap ilyenkor tutti okosabb leszek.
A bőrönd bepakolva, a cipők nem fértek be, így olyan leszek, mint egy karácsonyfa, 1 bőrönd, 1 szatyor, 1 laptopptáska és a hátizsák. Az esernyőt nem soroltam fel, de valahogy azt is szállítom, mert ilyen szép Berlines ernyőt nem mindenki tudhat a magáénak! :-)
Na, szia Blogom, legközelebb már magyar levegőt szuszogva jelentkezem...

2012. aug. 12.

Augusztus 12, Berlin ♥

Húú,de elhanyagoltam ezt a blogot4 Igen, időszűkében a legfontosabbakra, az emberekre szakítok több időt, és a blog az elmaradhat kategóriába csúszott. Szóval a legutóbbi teljesen szabad napom óta nem jegyeztem be ide semmit, kicsit szégyenlem is magam. Igen, Ladiesnek fontos volt, hogy 2-án dolgozzak, mert a megbetegedő gyermekekcskék anyukáit valakinek helyettesíteni kell. Mivel a hotel abszolút teltházzal megy, nem elegendő kevesebb ember. Dolgoztam délelőtt, aztán időnként egy-egy kollégával, vagy az öreg Eisbären-Fan barátommal múlattam az időt, így nem igen volt alkalmam unatkozni. Az augusztus 5-i Sommerfest igazán jól sikerült, sokan voltunk Marzahnban, 67-en minigolfoztunk, és a dicső 34. helyet szereztem meg. Nagggyyyoonnn jóóó volt!!! Heike, Fred, Dirk és én voltunk egy csapat, játszottunk és hülyéskedtünk, szóval igazán nagyon szép vasárnap-este kerekedett.
Az utolsó teljes hetemen 9-én és 12-én kértem magamat szabadnak. 9-én a Falkenhorst Strasseba mentem kertelni. Selmi nagyon örült nekem, és megígértette, hogy ha hazaértem, írok neki lapot, hogy tartsuk aztán a kapcsolatot. Igazán megható volt.
Délután Frau Müllenbach várt, a kis Lucie betegeskedett, Maj pedig az iskolaelőkészítőben volt még. Oly édesek voltak, ők is elkérték a címemet, és jövőre már egy kávézásom van Katrinnal, mert megígértette velem, h felkeresem. Igazán jó volt, ahogy a kis Maj átölelt búcsúzásként, pedig tényleg csak keveset találkoztunk. Ja, azért igazán szerencsés vagyok, hogy ilyen kedves embereket sodort az utamba a szél...
12-én Susival és Jörggel meglepiprogramra mentünk. Kitalálták, hogy mennénk hajókázni Berlin belvárosa körül, érintve a főbb nevezetességeket, utána meg Ulliékkal együtt mentünk enni. A program valóban felejthetetlen volt, Susi megígértette velem, hogy ha legközelebb jövök, elviszem a sétáimra, mert volt olyan hely, ahol már kétszer is jártam, míg ő, aki 54 éve él Berlinben, egyszer sem. Hát mit tehettem, megígértem. Tehát mindenképp vissza kell jönnöm Berlinbe. Persze a Reichstag kupoláját egy aztán elhalasztott találkozó miatt kihagytam, ez is visszavonz, hisz onnan igazán szívesen megnézném a várost. A Golden Else megmászása is jövőre maradt. 6 hét, asszem igen rövid, de ha évente visszajövök, talán nem olyan bejárhatatlan és megismerhetetlen város Berlin, a végére járok, tutti.
Holnap az uolsó munkanap, utána talán végleges formájába kerül a hazautam, Józsi ugyanis lemondta a hazaszállításomat, így más úton kell Pozsonyból Gönyűre jutni. Sztem megoldom. :-)
Összecsomagoltam a holnapi búcsúajándékokat, így nyugodtan fogom álomra hajtani a fejemet.

2012. aug. 1.

Augusztus 1. :-)

A nyár utolsó hónapja, bár ha a vénasszonyok nyarát is beleszámítjuk, akkor csak a közepe! Ma végre szabadnapos voltam, és kedvemre hencseregtem (délig) a szobámban, nem kellett kora reggel útra kelnem, hogy a H&H csapatát erősítsem. Olvastam, fecsegtem, írtam, így gyorsan eltelt a délelőtt, aztán biciklire pattantam, és a környéket jártam be kicsit, olyan kb 20 km volt összesen, de a beköszöntő meleg időben sikeresen méregtelenítettem a szervezetemet. A ruháim már meg is száradtak, holnapra is bicózást terveztem, így tisztán akartam eltenni. ERDŐ-ERDŐ-ERDŐ! Olyan szép, és semmit nem von le az értékéből, hogy nem a tökig érő porban kell tekerni, hanem kiépített bicikliúton haladhat a biciklis. (Sajnálhatjuk, hogy a gönyűi határban nincsen hasonló kerekezési lehetőség.) Hazaérve gyors megtisztítottam pár ablakot, hogy ki ne essek a lendületből, aztán összetakarítottam a földszinten, meg a lépcsőket leporszívóztam, aztán kiültem a teraszra, nekiálltam a Kati Anyu levelének. Azért igencsak jó ez a blog, mert minden barátomat egyéni levéllel ellátni pár naponta, úgysem tudnám, nem férne bele a nap 24 órájába, de ez így is van rendjén.
A holnapi napomat tervezgettem, amikor megszólalt a telóm. Az itteni. Gondoltam, egy barátom hív, de Frau Kroizboner volt, a kubai rabszolgatartóm, aki megkért, hogy ugornék be holnap is dolgozni. Erre valahol az agyam legmélyén számítottam, a tegnapi elköszönéskor, de talán ez az ára, hogy mégiscsak szabad legyek vasárnap. Mal seh'n! Ha ez az ára annak, h egy nap alatt egy vonatjegy árát megkereshessem, akkor menni kell, nem ücsörgök itthon.