2012. júl. 31.

Hehe! :-)

Aki éjfél körül írja a blogját, könnyen eltévedhet a hónapok között. Szóval az augusztusra még kicsit várni kell, mert ma még csak július 31. van, de nem is ez a lényeg.
Ma megint megvolt a 14 szoba, sőt a 14. már egy megjegyezhetetlen nevű vietnami "játékostól" származott át hozzám.
Sorban mondanak fel az emberkék, így a holnap-holnaputáni szabadnapjaim biztosnak tűnnek, de a vasárnapra kért könnyítéssel nem igazán mentem semmire sem. Susiéknak aznap lesz idejük velem kicsit kikapcsolódni, így legalább azt kértem, hogy a lehető legkevesebb szobát kapjam, hogy mielőbb leléphessek. Valószínű, így a minigolfos Sommerfest is kimarad, de azt majd jövőre beiktatjuk!
Ma délután, ha kipihentem magam, egy biciklitúrát terveztem, még kinézem a térképen, hogy merre is induljak.
Annyira elfáradtam a mai munkában, hogy a Mollstrassehoz érve egy oszlopnak támaszkodva vártam a zöldre (Ampelmännchen!!), minden porcikám remegett. Na most aztán jól esne egy masszázs!
Az S-Bahn-on olyan ijesztő kalandom volt ma! Megvettem a hazafelé vonatjegyet, és a Friedrichstrasse-tól jöttem haza az S25-tel, így hosszú utazásnak indult. Persze elszundítottam. Most már tudom, h miért ülnek le az emberek a hármas üléseknél mindig a szélsőkre először! Akinek középen marad hely, és elalszik, óhatatlanul rádől álmában valamelyik szomszédra. Velem is megesett ma, előbb még egy hatalmas német nő ült mellettem, és amikor legközelebb kinyitottam a szememet, egy idősebb néger úr. Gondolom, mondanom sem kell, hogy hogy meglepődtem. Majdnem leszálltam kettővel előbb, mint akartam... Persze Tegeltől már nem mertem elaludni...

Geburtstagsparty

Na, egy évet öregedett a berlini barátom. Többen 50-nek hitték, de azért a többség tudta, hogy 60. :-)
Megismerkedhettem egy regementtel a német bundespräsident őrségéből, és Helmut családjával is. Igazán kedves, vicces este volt, örülök, hogy nem hagytam ki. Persze azzal kezdődött a dolog, hogy egy szomszédhoz csengettem be, aki szintén a jegesmedvéknek drukkol, de nem én voltam az egyetlen, több vendéget megtévesztett a bejárati ajtókon díszelgő Eisbär matrica. Arra persze nem gondoltam volna, csak a harmadik csengetés után, hogy esetleg egy 21 emeletes ház ugyanazon emeletén két drukker is lakjon, akiknek ugyanúgy jegesmedve matrica díszeleg az ajtaján. Aztán megismerhettem Ingét, akinek először minden hetvenedik szavát értettem csak, aztán részben ő is rájött, hogy velem lassabban érthetőbben érdemes beszélni, meg a berlini dialeltusba én is belerázódok. Kedvenceim a kiekma és a jehn. Természetesen sem a kieken, sem a jehen igéket nem találod a szótárban, de ha sehen és gehen alakban írom ide, rögtön a homlokodhoz kapsz, hisz magad is megértetted volna, főleg, ha szövegkörnyezetben találkozol velük. Végülis 16-an lettünk, és nagyon érdekes volt a beszélgetéseket figyelhetni. Ha csak egy beszélgetésre figyelsz, még csak irtó fárasztó helyzetben leszel, de ha párhuzamosan 2-3 beszélgetést is megpróbálsz követni, ami persze az anyanyelveden nem esik nehezedre, idegennyelven azonban húúúú de nehéz. Amikor már kissé elpilledtem, szép sorban elköszöntem a társaság tagjaitól, aztán elindultam Ulliékhoz. Ugye a hazaúton a vilamoson és az S-Bahn-on is elnyomott a buzgóság, de hát este 10 után már nem csoda, főleg ha az ember lánya végigdolgozta a napot. Rekordot döntöttem, az első 10 feletti napon rögtön 14 szoba lett kész, így elégedett lehetek magammal, főleg, h Herr Reinicke is azt nyilatkozta, h "im Grunde genommen OK". Ennél több dicséret nekem nem is kell, most már tudom, hogy ezt is megtanultam.
Hopp, itt az augusztus, már 14 perce...

2012. júl. 29.

29. 07. Berlin

Szóval a tea-talinál akadtam el. Samir minden nap azzal nyaggat a mókahelyen, mikor találkozhatunk már végre a szállodán kívül. Hát nekem igazán mindegy, kivel szürcsölgetem a teámat, és legalább nem kell egyedül róni az utcákat itt a német fővárosban, hát belementem, hogy igyunk már egyet együtt. Az első javaslata a sör volt, de ahhoz még nem ismerem eléggé régen, hogy sörözni menjek vele, plusz az idei egy üveg sörömmel már végeztem, így arra úgyis csak jövőre kerülhet sor. Mármint a sörözésre.
Szóval megállapodtunk, hogy a Galeria Kaufhof főbejáratánál találkozunk, hétkor. Vagy nyolckor? Na tessék, ez az én formám, nem elég hogy elfelejtettem, hogy mikor, de még a telefonszámát is elvesztettem szegény teatársamnak, így még szólni sem tudok neki, ha valami gond lenne. Szépen odasorakoztam a megfelelőnek tűnő helyre hétre, hallgattam zenét, aztán nyolcra, akkor is hallgattam, zenét, ugyanis az Alex a maga napi 245000 túristájával mindenféle utcaizenésznek biztosít fellépési/megélhetési lehetőséget. Mindkét csapat nagyon jó volt, a vonós lányok egyszerűen elbűvöltek, és a rézfúvós fiúk is elég jól nyomatták.
Szergény Samir viszont láthatatlan maradt a számomra, és én is a számára, mert valamit mégiscsak sikeresen félreérthettem, és nem találkoztunk. A két időpont között pedig az Ullitól kölcsön kapott könyvvel múlattam az időt. Valami fregeteges élmény az angolokról, pontosabban a londoniakról olvashatni egy német tudósító tollából. A Süddeutsche Zeitung egyik londoni tudósítója előzőleg amerikai kiküldetésen volt, feleségét még a moszkvai kiküldetés idején ismerte meg, lányuk épp kamasz, már az amerikai életformához szokott kiscsaj.
Érdekes helyzeteket teremt ez a sokszínű família, és ahogy az újságíró a maga néhol felületes, néhol részletesen leíró stílusával bemutatja a britek életét, egyszerűen elbűvöl. Persze minden szót nem feltétlen értek a szövegből, de nem is műfordítási igénnyel, hanem csupán élvezetből olvasom a könyvet.Igaz, Berlinben minden harmadik S-Bahn és U-Bahn utas olvas, java része vaskos regényekkel szaladgál, be kb negyedük a csudapofa olvasójával ténfereg, és merül el az utazása idejére egy-egy érdekes regényben.
Kedden aztán Petik-féle munkára mentem, Falkeseeben várt egy idős ex-tesitanárnő. A rutinos keresési technikámmal hamar kiderítettem, hogy kb 5,5 km gyalog, de egy átszállással busszal is megközelíthető a kedves hölgy háza. Hát inkább busszal mentem, nem akartam eltévedni, és így jó félórával előbb oda is értem. Gyors átvedlés után füvet nyírtam, bozótot metszettem és gyomláltam. Olyan szép lett a kert! Ilyenkor, ha kész egy "mű", mindig valami nagy örömféle lebeg körülöttem, nélkülem nem lenne pont ilyen szép az a kert, mint a kezecskéim által. Lehet, hogy ez elég nagyképűnek tűnik, de valahogy mindig ilyen érzések vannak bennem, nem  tehetek róla.
Délután folytattam volna a reggel megkezdett fabehordást, de Ulli egészen elvette a kedvemet. Ha lehet művészien fát rakodni a tartóba, na ő valóban azt teszi. Azok a nyaffadt fák elvágólag, egyenletesen elhelyezve várják a telet. Így aztán kicsit fecsegtem valamelyik barátommal, aztán este elmentem egy rövidebb biciklis kalandozásra. Alt-Heiligensee és Nieder-Neuendorfer See között kerekeztem, olyan jóóó volt!! Kicsit Marikáék csapatával érezhettem magam gondolatban, és olyan tóparti/Duna part hangulatban nosztalgiáztam. Na meg a mozgás is jól esett persze, olyan 13 km után a szúnyogok hazaűztek.
Szerdára virradóra újból várt a munka, na meg az esti fecsi a mamiékkal. :-)
Meg csütörtökön is. Na akkor csak a munka. :-( Persze csütörtökre mást is terveztem, de az a találkozó családi gondok miatt kútba esett, így csütörtökön már rendesen biciklizni indultam, és alig álltam meg a 25 km alatt. A tegeli kikötőben majdnem lehorgonyoztam, hogy a naplementében gyönyörködjek, de megszólalt a fejemben a kis vészcsengő, jajj lesz nekem, ha eltévedek, még telefont sem vittem magammal, hogy segítséget kérhessek. Így aztán visszapattantam a biciklire, és simán hazatekertem, minden utcácskát megismertem, ahol kanyarodni, tovahaladni kellett. (Persze, amikor a Schulzendorfer utcára rákanyarodtam, egy kisebb fajta kő esett le a szívemről, már nem aggódtam, h esetleg elveszhetek.)
Aztán péntek következett, a hét nekem harmadik munkanapja, a normális embereknek meg az utolsó. Erre mindig az otthonról érkező levélkékből jövök rá. A munkában a legjobb a zuhanyzás a végén, na meg a már említett büszke érzés, ha kijövök egy szobából utoljára. Tisztálkodás után elszaladtam egy boltba és vettem ásványvizet, mert minden nedvességemet kiizzadtam, és aszalt szilvának éreztem magam, így meg nem illik találkozra menni. A vizemet kortyolgattam, amikor bejelentkeztem, h már indulok a Weltzeituhr alá, amikor Helmut, a leendő üzlettársam és kedves ismerősöm azt mondta, h már ott van, de ebben a hőségben ne siessek. Na azért szedtem a lábaimat, de a víznek majdnem a végére értem. Aztán ebédeltünk, és elindultunk Marzahn felé. Útközben megnéztük az O2 Word-öt, most megtudtam, h itt laknak a berlini jegesmedvék, sőt a '12-es EB bajnoki dalát is adta éppen a rádió. Megnéztük még a mai napig működő műemlék szélmalmot, amiben búzát lehet őröltetni, és kiránduló osztályoknak bemutatókat is tartanak benne.
Hazafelé 200-zal jöttünk. Nagyon tetszett, persze nem én vezettem.
Szombaton valami hihetetlen tempóval sikerült 10 szobát csilli-villire varázsolni, délután meg vissza akartam menni a városba, de leszakadt az ég a változatosság kedvéért. Ulli és Lars Sven és Frida 13. házassági évfordulójára voltak hivatalosak, így egyedül voltam, de igazából mégsem töltöttem egymagamban az estét, mert egy barátommal sikeredett fecsegni. Az Ő ajánlására meghallgattam Hamvas Béla: Olbrin Joachim csodálatos utazása c.  rádiószínházi előadást.Érdemes volt, valami különleges ablakot nyitott a világra, az már biztos.
Vasárnap munka után levest főztem, és a Skype-on fecsegtem szinte egész délután, olyan jó volt az otthoniakkal egy kicsit beszélgetni!

2012. júl. 28.

28.(?) 07. Berlin ♥

Gyorsan, még reggel pár sort írok, aztán délután a képekkel bíbelődhetek, mert egyszerűen alig van időm erre a kis blogra.
A múlt hét vége csak úgy elhussant, hisz mindkét nap dolgoztam. Jó, hogy nem 8ra, hanem 9re kell ilyenkor menni, de későbbig is maradtam,. Hétfőre nem terveztem munkát, hanem az Olympiastadiont akartam megnézni, és Teufelsberg várt a maga rusztikus légkörével.
Hogy hogyan is jutottam el ide? Lars javasolta, hogy nehogy kihagyjam az Olympiastadiont és a Teufelsberget.Könnyen oda lehet jutni tömegközlekedési eszközökkel. Szépen utánanéztem a neten, a bvg.de pontosan leírta, h mivel, mennyit megyek, h odaérjek. Asszem a kedvenc oldalam egyébként a helyi tömegközlekedési tudakozó. Beírod a címedet, megadod a célállomás címét, aztán kereshetsz. Ha akarod, finomíthatod a keresést, pl ne legyen benne busz, vagy az érkezés időpontjához fűzze fel az uatzási javaslatokat stb.
Szóval reggel még itt matattam egy kicsit, aztán 10 körül útnak indultam. Először az Olympiastadiont vettem célba, majdnem teljesen körbejártam, valami eszelős meleg lett közben, így kendővel a fejemen csatangoltam. Sok vidám ember mosolygott vissza. Az 1936-os berlini olimpiára készült két év alatt. A bejáratot két hatalmas olszlop jelzi, közötte kifeszített kötélen az olimiák jelképe, az öt karika lóg. A stadionba vezetővel lehet bemenni, 6 euró a belépő és a Hertha BSC területén mindenféle emléktárgyat vásárolhatnak a rajongók.
A szomszédban két S-Bahn vágányon folyik a közlekedés, de 6 másik tartalékvágány is befut ide, kiszolgálandó a meccsek idején megnövekvő igényeket. Monumentális jelenség, még így is, hogy nem volt tömeg, hisz épp semmi sportizé nem volt, csak valami rendezvényre építettek sörsátrakat a mókusok.
A Teufelsberg keletkezése még a 2. világháborúra eredeztethető, amikor annyi rom keletkezett, hogy nem tudtak mit kezdeni a sok törmelékkel. A tervszerű németek ekkor határozták el magukat, hogy ha már nincsen hegyük, két legyet üthetnek egy csapásra: lesz hegyük (végre!) és a városból a romokat is eltakarítják.
Szóval beindult a gépezet és sok éven át kb 26 millió m3 törmeléket hordtak ide, majd a 72-es lezárás után termőfölddel és facsemetékkel (1 millió csemete!) borították/ültették be, és a hidegháború idején az amerikai lehallgatóközpontnak adott otthont. Később a lokátorok haditechnikai kiegészítőjének leszerelése után polgári célokat szolgáltak a tornyok, amatőr rádiósok kaptak itt helyet, és most látogatható területté vált. A kultúrális egyesület, akik a területet gondozzák, és maga a terület inkább emlékeztettek egy esténként drogoktól és alkoholtól dülöngélő hordára a maga várában, mint egy 21. századi kultúrális egyesületre. A képeken is pont ez látszik. 
Estére Samirrel, a tuniszi munkatársammal terveztünk teázást, erről kicsit bővebben majd délután írok, mert indulnom kell dolgozni. :-)

2012. júl. 19.

19.07. Berlin

Tegnap a hősies ügyintézésről harsogtam, de utána még egy túrát tettem a keleti városrészben- Mivel kicsit későn állt el az eső, viszonylag megkésve indultam el az East Side Galery megtekintésére. Erről a szabadtéri kiállításról azt lehet tudni, hogy a megmaradt berlini falra a német újraegyesítés után a világ minden részéről érkező önként jelentkező "művészek" készítettek békével, békés egymásmellett éléssel kapcsolatos képeket, melyeket temérdek túrista akar fotózni, így a kétszer 3 sávos út egyik oldalán rendre kikandikáló hátizsákok nehezítik a szerencsétlen autósok tovahaladását.

Szóval az S- és U-Bahn kombináció, plusz egy kis villamosozás után jöhetett a gyalogtúra. Ulli tanácsára eleve nem a fal felőli oldalra mentem, hanem a szembe oldalon andalogtam, de a részletgazdagabb képek - na meg a szemü hiánya - miatt az útfelező füves részre átkocogtam. Jó hosszan lehet a képek mellett haladni, míg megnézi az ámuló emberke, néhány elég fantáziamentes, de a legtöbb valóban műalkotás a maga nemében!
A másik oldalon az o2 word épülete emelkedik ki a pampából. Leginkább persze a maci tetszett előtte...

Ide egy képgalériát tervezek, ahol a képeket egyszerűen végig lehet lapozni.

Aztán szépen csütörtök lett. Az első munkanapom a H&H GmbH-nál. Sunnieval reggel futottunk össze, és hol egy vietnámi, hol a kedvenc tunéziai, hol a török mókatársammal váltottam pár szót, amikor épp a folyosón összefutottunk. Elég kedvesek, a "közös nyelv" a tört német, kinek-kinek a saját felfogása szerint. Valami fantasztikus élmény!!
Közben folyton mögöttem haladtak a már őskövületnek számító helyiek, és ha valamit nem megfelelően csináltam, azért segítettek, ha mást nem, hát tanáccsal. Az egyik nőcinek fecserészni volt kedve, de mivel főnök, nem hajítottam ki. Így is kb fél kettőre mindennel végeztem, egyszer tévedtem el úgy jobban, na meg párszor nem nagyon. Valamennyire örömöt is adott a mai munka, mert a kezem nyomán mindegyik szoba csilli-villi lett, de a legalaposabb fajtából.
Köszi édesanyám, hogy megtanítottál takarítani. Bár itt kicsit másképp követelik meg a dolgokat, de alapjaiban jól megy!!
Hazafelé végre megkíséreltem a bankszámla dolgot megejteni személyesen, ne kelljen a neten nyitnom számlát, mert a telefonkártyám regisztrációjára elfecsérelt órák élénken élnek az emlékezetemben. (Ugye azt is Ulli nevében sikerült aztán bejelenteni.)
A négy felkeresett bankban nem mondtak olyan bíztatót, ami maradéktalanul elnyerte volna a tetszésemet, így mégiscsak a netes számlát fogom megpróbálni. Azt itthonról és majd otthonról is kezelhetem, plusz otthon is kivehetem a zsét, amikor kell.
Ulliék ma a megrendelt székekért mentek el, de hiába autóztak bő száz km-t a székek valahogy még nem készültek el a megígért határidőre. Hogy mik vannak ebben az óramű pontossággal működő Németországban!!
Ma estére nem tervezek csavargást, kb 20 percenként monszun-szerű esőtől ér bokáig a lé a járdákon, utakon, sőt a csodálatos Berlin-ernyőmet is ki akarta csavarni a kezemből a szél.
Igen, a fantasztikusan szép virágocskás ernyőm hűtlen lett hozzám. Az S-Bahn megállóban sajna ott maradt, és nem várt meg, míg este hazajöttem. Megérem, nagyon szép volt, csak Bala egyik képén maradt meg egy része...:-(





2012. júl. 18.

Húúúúú...

öt napja egy betűt nem sok, annyi sem került ide, pedig sok víz lefolyt azóta a Spreen, a Havelen, sőt a tetőről is.
Szombat az alvás napja. Délelőtt sokáig, aztán tévé előtt gubbadás délutánig, este korán alvás, ez volt a nemes program szombatra, de hát mit is lehet tenni, ha egész nap esik, és az előző éjjelt végiglumpolta az ember?
Vasárnap viszont kicsit mozgalmasabb volt. Délelőtt kicsi itthoni matatás, Bala ügyesen összepakolt, aztán irány Tegel, közös ebéd, fagyi, aztán go to Hauptbahnhof! Ott viszonylag gyorsan kisütöttük, hogy honnan is indul a vonat a Keletibe, aztán amikor beállt betuszkoltuk Balut és a csomagokat a kupéba, és hamar el is húztunk, Lars még pár bokrot ültetett be, Ulli egy fűszálat festett meg, én meg rendbeszedtem a fürdőt, a szobámat és a gondolataimat. A hétfői próbanapra minden holmit összekészítettem, és bíztam benne, h minden klappol.
Hétfőn már 7:30-kor a Hotel Royal Leonardo halljában ücsörögtem, de csak kb 50-kor jöttek fel értem. Addig a vendégeket nézegettem. A legtöbb olasz volt. Hmmm. Olaszul még nem tudok, de talán nem is vállalkozom rá a közeljövőben. Aztán Sunnie Maria volt a tanítómesterem, vele takarítottunk ki 18 szobát. Azért elég fárasztó egy munka ám! Sunnie Angólából jött 18 éve, 2 nagy fia (31 és 21)és egy kisebb lány (16) van, sőt a nagyobbik fia által egy 3 éves unokája is. Asszem, iszonyú alapos betanításom volt, bár lehet, hogy nem jegyeztem meg mindent, így ha kezdek, tutti lassabban fog menni, mit Sunnieval.
Hétfőn délután fáradtan kúsztam haza, Ullival kellett megbeszélnem, hogyan lép be az ember itt egy betegbiztosítóhoz, miképp nyit számlát, meg hogyan igényel Sozialversicherungsausweis-t.
Íme a keddi program. Munka helyett még mindig csak ügyintézés, és mivel mindennek meg van a maga helye, ideje, sorrendje, természetesen egy nap alatt nem lehet mindent elrendezni. A Krankenkassseban szívesen fogadtak, de munkaszerződés nélkül nem állhattak érdemben szóba velem, így irány a hotel. Ott természetesen nincs megírt szerződésem, így néhány telefonhívás után a szerda reggelben maradtunk, hogy akkor majd befejezhetem a procedúrát. Gondoltam akkor, kis naivan.
Aztán, ha már bent voltam, kicsit nekiindultam a belvárosnak. A Berliner Dom épületét a Museumsinsel egy részét a Lustgartennel szépen körülszaglásztam, aztán elindultam egy irányba, ahol először a medvés szökőkutat láttam meg, csak utána a templomból kialakított kiállítási termet.

Click to play this Smilebox collage
Create your own collage - Powered by Smilebox
Customize your own free photo collage


Érdekes volt. Mindig is szerettem a gótikus templomokat, bár ez újkori, de tiszta gótikus elrendezés, valami hihetetlen nyugalmat áraszt. Egy kicsit el is gondolkodtam a dolgok változandóságán, hisz épp július 17-e, azaz 18-a előtti nap volt....
Onnan már csak az U-Bahn megállójának hőn vágyott képe lebegett a szemeim előtt, a fáradtság a lassú - medve szerű - cammogásomban mutatkozott meg. Épp egy katolikus templom mellet vitt el az utam, benéztem ide is, ahol épp egy zenés istentisztelet kezdődött. Megvártam a kis orgonakoncert végét, és kilépve a templomból hamarosan a Humbold Egyetem előtt találtam magam.

Na ott ért utol egy nő telefonon, h neki unbedingt egy Puztfrau kell, így ha tudok, mennék ki az irodájukba, Charlottenburgban van.
Tudtam. Hihetetlen jó vagyok a tömegközlekedésben, így egy átszállással oda is értem, de sajna az állást nem kaptam meg, ilyen rövidke időre, mint amit maradok még, nem szeretne engemet. Az ő baja..
Hazafelé volt, hogy azt is elfelejtettem, melyik irányba kell felszállnom, annyit utazgattam már, de el nem vesztem. Mivel sem Ullinak, sem Larsnak nem kellett segítenem a délutánra kitaláltam magamnak programot.





Click to play this Smilebox collage
A kedd délutánt tehát a városban töltöttem. Ha nem esik, érdemes kihasználni az időt városnézésre, még ha hundemüde is az ember, mert arra nincs biztosíték, h akkor szép lesz az idő, amikor az ember lábai nem fáradtak. Szóval irány a Bardenburger Tor. S-Bahn-nal átszállás nélkül ez tűnt a legkézenfekvőbbnek. Itt aztán hemzsegnek a turisták!! Párat fotóztam, na nem csak utazókat, aztán a Reichstag következett. Kívülről megnézegettem. Ha a kupolába fel szeretnél menni, előre (2-3 nap) be kell jelentkezni a neten keresztül, egy időpontra várnak, és így lehet csak bejutni. A látogatás nem kerül semmibe, de egyszerűen az utcáról mostazonnal nem eresztenek be.
Aztán a Tiergarten egyik legmagasabb épülete, a Daimler-Benz Carillon következett. Nekem tetszik a kép, amit ot készítettem.


A Das Haus der Kulturen der Welt környékét jártam be, érdekes volt, nekem tetszett. Az épület, mint egy bazi nagy kagyló, mellette mesterséges tó, azon keresztül visz egy út és lépcső magába a Haus-ba. A vízben,, mint egy belepottyantott gyöngyszem, egy hatalmas bronzszobor, igazából inkább hasonlít egy babszemre, mint gyöngyre. Aztán meg egy butterfly... Elég robosztus...

Click to play this Smilebox collage
Create your own collage - Powered by Smilebox
Customize a free collage


Asszem, olyan sok sétány van a Tiergarten-ban, hogy eltart pár hétig, míg sikerül végigjárni...

A Siegessäule-hoz közeledve eszméletlen sok képet csináltam a Goldenelse-ről. Persze nem mentem fel 285 lépcsőhöz már irtó fáradtnak éreztem magam, de legalább körbejártam.


Click to play this Smilebox collage
Create your own collage - Powered by Smilebox
This free picture collage personalized with Smilebox

Aztán a Tiergarten-en keresztül a Potsdamer Platzra igyekeztem, ahol a Berlini filmfesztivált is rendezik, természetesen megnéztem kicsit, és irány az S-Bahn. Hazaérve csak az ágybaesni volt erőm...
Szerda reggelre Manuela Ziegenhorn várt a kedvesen elkészített Arbeitsvertrag-gal. A dátum rajta 18.07.2012 Hehehe! Jó nap egy kezdéshez... Az aláírás után megállapodtunk, h a héten már minden nap dolgozok, aztán célba vettem a Barmer GEK Krankeskasse-t. A tegnapi hölgynek viszaadtam a névjegykártyáját, az nem kell, a maiét eltettem, bejelentkeztem, igényeltem egy SV Ausweis-t, és pluszban egy infot is kaptam, h melyik Finanzamtban várnak engem tárt karokkal.
Mivel Reinickendorf már második otthonom (jelenleg a szó legszorosabb értelmében, hisz ide vagyok bejelentkezve), már mintha haza mentem volna a Finanzamthoz. Kb 20 perc alatt (ebbe a sorszámhúzás, várakozás, fénymásolás is beleértendő) sikeredett bejelentkezni a német adóhatósághoz. Döbbenet, már nagyon ügyes vagyok helyi ügyintézésben!!
Hazaérve Larst találtam itthon, ma hozták az új rolót meg a fűrészgépet, így szabadságot vett ki, h itthon legyen a szállításkor. Akár én is át vehettem volna, ha tudom előre, h a délutáni sétaismerősöm hirtelen megbetegszik. Na mindegy, így esőben úgysem lett volna szép a városnézés, bár ha eláll, később még be kell mennem pár helyet felderíteni... (A videóval felügyelt berlini tömegközlekedés filmjeiben lassan főszerepet kapok, és a nevemhez is hozzákerül a Bolygó Hollandi, mint keresztnév, abból úgyis csak kettő van!)

2012. júl. 14.

13. Freitag ♥Berlin♥

Finom lett, így gyorsan idefirkantom a receptet, aztán a pénteket megnézzük elölről, hisz nem kellene kihagyni, elég aktív nap lett ez is!
Rippchen, vagyis oldalas a la Lars:
Kb 6 kg oldalast enyhén sós vízben kissé megfőzünk kb egy óra alatt, aztán jöhet a pác: 4-5 erőspaprika, egy dl étolaj, só mustár, fokhagyma, vöröshagyma, ketchup, méz turmixban pépesítve. Ha ezzel a kenőccsel lazán átmázolom a husikat, egy éjjelre érdemes a hűtőben pihentetni.
Másnap grillen a szenesedés előttig forgassuk a darabokat, majd bagettet és a többi kencét tálaljuk fel a húsokkal. (ha túl szenes, nem ízlik annyira...)
Szóval péntek reggel, ébresztő 5:30-kor. Gyors indulás az S-Bahnnal, majd U-Bahnnal tovább Reinickendorfba. A sietség gyümölcsöző, az első voltam a hivatalban a várakozók között.
Ugye, hogy létezik 1-es sorszám!!

A tegnapi hölgy készségesen segített a bejelentkezésben, aztán azt a vacak igazolást is megszereztem, ami kb a mukavállalási engedéllyel ér fel EU polgárok számára. Kezemben a papírokkal vidáman fotóztam le a medvéket a Rathaus előtt. Mindenfelé a városban találkozni velük.
Medvék a reinickendorfi Rathaus előtt

A hotelben kb 8 perc alatt végeztem a papírok beadásával, aztán hazasiettem. Na a sietés megint csak kötői túlzás, aki egy nagyvárosban a százezer közlekedési eszközből az éppen az úticélja felé vivőkből válogat mindig alkalmazkodik az éppen aktuális helyzethez. Hol ilyen rövidített járat, hol olyan útépítés, de mindig van valami, ami nem engedi, h rutinná váljon az utazgatás.
Az Alex persze megint/mindig elbűvölt, olyan vidám dolog ott sétálhatni!!
Strandkosár

Tévétorony


Verebeket fotózó túristák

Itthon Bala szorgalmasan aludta ki a Björn partijának fáradalmait, de viszonylag könnyedén kimászott az ágyból, ahogy megzörgettem a redőnyt. :-)
A kezünk festés után...
Délután festettünk, aztán miután Lars hazaért, a fiúk befejezték a festést, én sütöttem egy meggyes sütit. Ulli kicsit később ért haza, bevásárolt.









Mivel a vendégeket fél nyolcra vártuk, még átrendeztük a nappalit, megcsináltuk a salátát és asztalterítés.
Fél egyig bírtam, aztán miután Ilrikék távoztak, hamarosan otthagytam a kis csapatot még fecsegni.
Szép nap volt ez is!!

2012. júl. 12.

Berlin 12.07 - kalter Regen

Ma megint nagyokat lépegettem előre.

A Hotel Leonadro Royal-ban tárt karokkal fogadtak. Mindent kedvesen vettek tudomásul, amiket mint feltételeket soroltam, és csak egy "egyszerűen" beszerezhető Freizügigungsbescheinigung-ot akarnak tőlem az okmányaimon kívül. Állítólag a lakóhelyem szerinti Bezirksamt-ban kb 5 perc alatt kiállítják. Na ma kb 2 órába telt, egy ügyes űrlappal és pár infoval lettem gazdagabb. Először lakcímbejelentés, aztán jöhet a Freizügi...... . Persze ehhez az infóhoz mintegy 2 órás várakozás után juthattam hozzá.

A német mobilszám regisztrációja azonban kifogott rajtam. Magyar adatokkal nem üzemel az online regisztráció, aztán Ulli nevén regisztráltunk be. Így egy hónapig ingyen beszélhetek az o2 hálózaton belül. Hurráááá! Egyetlen ismerősöm van csak ebben a hálózatban, így vele kell fecsegnem, ha épp benőni akarna a szám.

A szálloda, ahol jövő héttől dolgozok, egy jelentős méretekkel bíró elegáns hotel, csak fekete cipőt kell vinnem a próbamunkához, minden mást adnak. Remélem, beválik, és fog tetszeni, mert hirtelen egy másik helyről is kaptam bemutatkozóbeszélgetésre meghívást. Persze az ottani július 30-i időpont elég késői nekem, így kértem egy korábbit, hátha valami kvalifikáltabb munkát tudnék megcsípni, mert a Zimmermädchen-ség a korom miatt kicsikét nevetségesnek tűnik. Igaz, az otthoni tanítói fizetésemet 4 hét alatt duplán meg lehet vele keresni, még a legalsóbb teljesítményszinten is. Mal sehen!
Ma, hazaérve nekiálltam főzni. Már nagyon hiányoztak az otthoni ízek. Gulyásleves, mami féle pogi került az asztalra. Húúú de fini lett!!!
A holnapi grillpartira Lars készíti a Rippen-t. Ha ízlik, tutti idekerül a recept is.

2012. júl. 11.

Berlin 11. 07. :-)

Na, ha várt, hát megérkeztünk. Bala jött, és segített, Maj (6) és Lucie (4) pedig még bohóckodtak is kicsit. Lehet, hogy jövőre inkább valami gyerekes munkára kellene koncentrálnom, mert az még mindig a szívemcsücske "munka", jobban vonz, mint a takarítás, bár ennyit soha nem kerestem tanítással, mint a Wie schön sauber ist jetzt alles!!! felkiáltással kísért munkám. Bevallom, nagyon inspiráló volt a folyamatos elismerés Maj-tól. Este persze eléggé kifáradtam, aztán Bala később ért haza, Denis-zel voltak fecsegni, plusz pár fickó még volt velük. Ulli elkapta, és kifaggatta, hogy merre járt. Mire lekocogott a felső szintről, bealudtam.
Kedden megint aktív napot tartottunk. Délelőtt kávézni mentem, helyszín: Hennigsdorf-Havel part.

Húúú, nyugodt, tiszta, élhető hely, az biztos, bár a világ végének tűnt, mire odaértünk.


Aztán irány a Berliner Technikmuseum! 4,5 óra alatt knapp végig sétáltuk, pici pihenéssel, csak néhol merültünk el a részletekben, mert az elején még a felét sem hittük bejárhatónak, olyan iszonyú nagy-sok-részletgazdag stb a kiállítás.
Képeket teszek fel, de Bala fotózott, és még ül rajtuk.

A múzeum után a fatárolóval bíbelődtünk, hétvégére kész kell hogy legyen.
Este kb 10-kor kezdtünk grillezni, aztán kb fél egyig fecsegtünk az udvaron, kellemes és finom vacsit biztosítva a berlini Mücke-hadnak. Hiába fújtuk be magunkat ellenük, Megtalálnak a nyavalyások bárhol is!
Ma főztem, meg a megszokott 5-10 álláspályázatot adtam fel, aztán délután megyek a csajokhoz Pankowba, befejezem a nyaralásuk előtt a takarítást, és megbeszéljük, hogy augusztus közepén még mikor várnak.
Estére nem terveztem semmit, asszem pont elég lesz a hazaúton nem elaludni....

2012. júl. 9.

Berlin 09.07.

Tegnap aztán elfecsegtem az időt, és elálmosodtam, így nem került ide semmi bejegyzés.
Hiába hétvége volt tegnap, végigdolgoztuk a napot, rövidke pihenőkkel, mintha otthon lettünk volna. Délelőtt Ulli eltiltott a házi munkától, mondván, h pihenjek. Unatkozni nem volt kedvem, más dolgom nem lévén beálltam asztalossegédnek Lars mellé. Fatárolót építettünk - még nincs kész - a múlt hétvégén hozott fának. Gyorsan és csendben kellett dolgozni, mert vasárnap a szomszédok miatt nem szabad ezen a környéken zajos tevékenységeket folytatni, így az elektromos szerszámokat a csukott garázsban használtuk, csak azzal csaptunk az udvaron zajt, amit nem lehetett bent megcsinálni, pl csavarozás, fúrás, kalapálás. Na én ilyeneket nem csináltam, de az add ide, mérd meg, jelöld be dolgokat simán rám lehetett bízni.
A tetőnek kb a harmada félkész, a hátsó oldal OK. Dél körül a Balut is kihúzkodtam az ágyból  - reggel 6kor ért haza a Constantinnal töltött este után - és ő is beállt a csapatba, hadd tanuljon famunkákat. Jó volt nézni, ahogy beosztották a munkákat a fiúk.




Egy kis udvari rendezkedéssel és bokrok aprításával töltöttem a délutánt, aztán végre nem éjfélkor ültünk le vacsizni (pestot utána fehér bort, nyamiii), így már fél 11-kor ágyba keveredhettem. A levelek megválaszolása (Marcsi, Zsuzsa mama) után kicsit chat, aztán aluszkálás volt a progi.


Ma hétfő, a második hét kezdődött. Délután megyek dolgozni, így délelőttre csak álláskeresést terveztem, meg a fürdőnket takarítom ki, mert az elmaradt a múlt héten. 12 pályázat beadva, kicsit elfáradtam bele, megszolgáltam a délelőtti kávézást.

Délután vár Katrin Müllenbach meg a két kislánya, hogy a lakásukat csilli-villire varázsoljam. Remélem, fog menni. 2-3 óra munka nem árt meg. plusz az utazás. De sebaj, unalom ellen jó lesz.

2012. júl. 7.

Berlin 07.07.

Na, ma is egy nap volt!
Talán kezdeném a csütörtökkel, hogy tartsam magam az időrendhez, mert aztán, magamat ismerve belekeveredek, mint macska a fonalgombolyagba. (Persze macskát fonalgombolyagba keveredni még nem láttam, de biztos nagyon el tud veszni benne.)
A fenti szinttel nem egyedül birkóztam meg, hanem Bala segítségét is igénybe vettem. Az ablakok mellett a fenti fürdőszobát is csillogósra varázsoltuk, hisz így sokkal szemet gyönyörködtetőbb, és talán Ulli tehermentesítése is jobb így. Szóval nagyon jól megy mindkettőnknek az ablakok mosása, fényesítése. Bala közben gitározott. Milyen szerencse, h ki tudom kapcsolni a füleimet! Nem zavart a macskazene, még akkor sem, amikor egy szobában voltam a gitárvirtuózzal!
Mivel csütörtök délutánra semmi érdemleges munka nem maradt, és nem voltam képes a fenekemen megülni, elmentünk Balával a városba csavarogni.











Életem első berlini metrózásán még az ablakra festett ezernyi brandenburgi kapu is elvarázsolt. Útközben egy spanyol ajkú gitáros kényeztetett minket. Hogy milyen klassz rögtönzött koncertet adot két megálló között! A sztárnak kikiáltott celebek is megirigyelhetnék a hangját és a gitárjátékát. Na, ez aztán tényleg jó volt!
A cél a Museumsinsel és környéke volt. Nagyon jók vagyunk, cél kipipálva. Először Balu be akart csekkolni valami "menő" berlini helyről a Facebookra, így körbejártuk az Alexanderplatz-ot. Persze nem volt free wifi, legalábbis csak rövid pillanatokra találta meg a tabja, így kicsit távolabbról sikeredett aztán a bejelentkezés.  Nagyon becsületesen köröztünk ezért a téren ám, főképp ahhoz képest, h időközben eleredt az eső. Na nem zuhogott, csak olyan finoman szemerkélt, aztán nagyon fokozatosan, de egészen a hazaérkezésünkig hol fokozódó tempóban, hol kissé alábbhagyó lendülettel, rendületlenül esett.
A csodálatos virágos ernyő alatt andalogtunk végig az első Ampelmännchen-boltig. Ott aztán ránk tört a vásárolhatnék. Először a Zsúú meglepijét találtuk meg, aztán a kicsim talált pénztárcát, majd abbahagytuk az elcsábulást, már csak a szabadon fogyasztható gumicukor-emberkéket dézsmáltuk meg. A francia sanzonokat játszó zenészeknek adakoztunk, legyen nekik is szép napjuk, ha már az esőben törődnek a szórakoztatásunkkal.
Láttunk hajókat a Spreen, meg néhány grafikust, igaz, az eső nem vonzotta, csak a legelvetemültebb túristákat.
Útközben fotóztunk, hogy maradjanak emlékeink
Pénteken nagyon szép, reményteli napra virradtunk. Az előző nap, a metrón látott állásajánlatra jelentkezve, már szombatra sikerült lebeszélnem az első próbamunka napot, így kb 20 centivel a fölfdelszín fölött sikerült csak közlekednem, nyoma sem maradt az előző napi letörtségnek, ami az üres percekben vett rajtam erőt, mikor nem láttam, h milyen munkával tölthetem majd az időmet. Örömmel fecserésztem Józsi barátommal mikor egy újabb állásajánlattal keresett meg egy hölgy. Bevallom, vigyorgott a szám, ám! Aztán délutánra beszéltem meg a bemutatkozó látogatást, így akkor sem unatkoztam. Bala itthon maradt, azaz Larsnak segített a polc-anyagok hazaszállításában, hogy ha száradni összevágják a fát, legyen egy alkalmas hely, tárolni a tűzifát. Az állás megszerezve, hétfőn délutánra ígértem magam, de a szombati próbanap után egy gyors telefonos egyeztetést is megígértem, hogy mindketten biztosak legyünk benne, h hétfő OK. Este Ulli főzött vacsit, nem engedett segíteni. Nem esett igazán nehezemre, bár szokatlan a kiszolgálás. Asszem azért meg tudnám szokni valahogy. Persze megint döbbenet későig fecserésztünk, és megint kimaradt az estére tervezett blogírás.
Gondoltam, majd reggel korán felkelek. Hehe!
Szombat reggel épp úgy sikeredett kikecmeregni az ágyból, hogy pont elértem az ezer átszállással a voxpark-i próbamunka kezdetét. S-Bahn Tegel-ig, onnan U6, aztán egy metróátszállás a Friedrichstrasse előtt. A friedrichstrassetól gyalog a Französischstrasseig. Vicces sárga tappancsnyomok mutatták, hogy merre van a csatlakozás. A kb 500 méteren kellemes napsütésben roboghattam végig a belváros egy részén. A französischstrassetól megint egy kisegítőjárat pár megállónyit, aztán a normális U6 járat vitt egész az Ullsteinstrasse 122-ig. Vagyis egy kereszteződésig, ahonnan kb 5 perc alatt odaértem a címre. Kedvesek voltak, meg ilyenek, bár pár potenciális munkatárstól égnek állt a hajam. A docens asszony, hatalmas hanggal de gyérebb aggyal hihetetlen sebességgel és intenzitással árasztotta magából a panaszait a lehetetlen munkahelyekről. Valami döbbenet volt hallgatni, íg megint kikapcsoltam a fülemet és beletemetkeztem a Felméri könyvbe. Jajj, ez szenzációs, örülök, h megvettem.
A mai progi nagy vonalakban bemutatkozás-betanulás (azaz hangos olvasás)-élesben kipróbálás volt. Azt csak utólag tudtuk meg, h akinek sikeredett eladni a terméket, azt felvették, aki nem adott el, attól búcsút vett a kiképzőtiszt. Persze én nem feleltem meg, de eszméletlen szomorúság nem jött rám, ez a két és fél óra, miközben kb 100-szor elismételtem a betanult szöveget, elégis volt. Már talán tudom, hogy mi lehet az, ami miatt a call centerekben dolgozó call girl-ök és call boy-ok nem igazán rajonganak a munkájukért. Ennél talán a favágás is szórakoztatóbb időtöltés.
Persze ezt a napot felírtam, és ráadáskét még bőrig is ázhattam hazafelé jövet, így csak az tudta visszahozni a virágos jókedvemet, h a hétfői állás legalább fix. Mal seh'n! Biztos találunk valamit, nem esünk kétségbe!!
Most kb itt tartunk, Bala Constantinnal van, a pótfiam zenél valahol, így együtt szórakoznak/dolgoznak.
Még gyors beillesztem a képeket, aztán megint itt az este...

2012. júl. 4.

Berlin 04.07

Szerda este van, egyre szebb helyen lakunk. Bala a kertben, én az ablakokkal játszottunk. A tegnap megnyírt sövény levele zsákba került. A földszinti ablakok mind tiszták, a függönyök, ajtók és tükrök is.
Délután a porcelánfogantyúkat is kisütöttem, Bala felszerelte mind a 16-ot.  Szép lett így, sőt a kínosan pedáns Lars is külön megdicsérte, h milyen szép egyformák. Jó érzés volt!
Ma megérkezett a várva várt árnyékoló, sajnos kb 7 cm-rel keskenyebb mind a 4, mint az erkélyajtók, így használhatatlannak minősítette Lars. Ulli téves rendelése több mint egy havi fizetésemmel ért fel. Lars nem robbant fel, de igen ideges volt.
Ulli ma valami fesztiválon mulat, így Baluval főztünk gyors vacsit, a szendvicsekhez nem volt kedve senkinek.
Holnap a felső szinttel vannak terveim, asszem a fürdőszoba is megérdemli a törődést. 
Gyorsan befejezem, míg ma van! 

Harmadik nap vége...

Kedd este lenne, ha nem múlt volna el éjfél. Igen, épp ilyenkor keveredek ágyközelbe, de jól telt a kedd. Reggel megfestettem a porcelán gombokat. Ilyet még nem csináltam, de szerencsére elég bátor is vagyok, megy hasonló játékokat űztem már az otthoni barkácsolásokkal, így nem volt teljesen idegen a festegetés. Szerintem hercig ajtógombok lettek, 
Ullinak nagyon tetszett, szerdán kisütöm őket, aztán mehetnek fel az ajtókra. Bala biztos szívesen felszereli. Délelőtt pályázatokat írtunk, vagy tízet, Ulli és én felváltva, természetesen a nevemben. Telefonáltam vagy 5 helyre, de még nincsen állásom. Persze parázni fölösleges, itt van még munka, tehát unatkozni nem fogok.
Az álláskeresés után nekiveselkedtünk a füvezésnek.
Az "öreg" csontocskáim alig bírták, közben többször abbahagytam a festést, pihennem kellett, mert a földön-kucorgást nem szoktam, és összenyomorodtam tőle. Persze már tudom, hogy mi vár rám, ha otthon a nappaliban kifestjük a falat. Igaz, amikor az első bordó fűszálakat megláttam, a lélegzetem is elakadt, annyira megtetszett.


Most már tudom, hogy nem fehérrel fogom kifesteni a nappalit, hanem a törtfehérlesz az alapszín, a dekor pedig a hihetetlen-sötétbarna, azok a bútorhoz is mennek, kellően világos marad, de sokkal szebb, mint a natúr fehér...





Délután megjött Tanja, Ulli nyüsszögős barátnője. Egy darabig hallgattam a nyafogását, de annyira lefárasztott a negatív dolgaival, hogy bevonultam a szobámba inkább olvasni/szunyókálni. Mikor eluntam a dolgot, összeszedtem magam, és a kitépett térképrészlettel a kezemben megkezdtem az első önálló sétámat. Az iPod-on zenét kapcsoltam, de a lépésszámlálót elfelejtettem, így arról lecsúsztam, h megtudjam, mennyit is sétálhattam, de a combomban és a fenekemben éreztem az izmaimat, tehát a megszokott mennyiség körül lehetett a táv. Sajna képeket ma/tegnep nem készítettem a sétán, épp elég volt a sok kis utcán eligazodni. Hogy milyen praktikusak ezek a németek! Az utcanév táblákat mind a páros, mind a páratlan oldalra kiteszik, és alá írják, hogy melyik házszámok vannak az adott szakaszon. Csak a hülék tévedhetnek el, ha figyelgeti az ember a táblákat.
Gyors fürdést beiktatok, aztán alukálok, hisz holnapra kis kerti munka és a temérdek ablak tisztává varázslása vár rám. Két napig biztos kitart a dolog, mert iszonyú soknak tűnik az ablakok hada. Asszem, leltározással kezdem. Ez már azért is praktikus lesz, hogy lássam, hogy nem hagytam-e ki egyet is.
Bala már koradélután hazaért a barátjától egy jó hírrel. Hétvégén Constantinék ismerkedni várnak minket. A pótfiam szüleit megismerhetem végre! Buliii!

2012. júl. 2.

Berlinbe érkezvén ...

Lassan egy napja itt vagyunk a német fővárosban.
Go from Győr
Hőmérséklet otthon

Indulás Győrből...
Az utazás szombaton kezdődött, a Győr-Budapest közötti vonatozással. Az ablakok tárva, a kocsiban így is szinte állt a forró levegő. Szinte az egyenlítőnél éreztem magam, annak ellenére, hogy még sosem voltam az egyenlítő környékén.

A döbbenet-nehéz csomagokkal gyorsan átevickéltünk a Berlinbe induló expresszre, könnyedén megleltük a helyünket, aztán az utaskísérő hölgy eligazított bennünket, kezdő vonaton-alvókat, hogy mi is vár ránk vasárnap délelőttig. Majd Pozsonynál száll fel egy úriember - mondta - bármelyik ágyat választhatjuk.
Útközben, még magyar területen Zsúú fecsegett Baluval, én meg felfedeztem a Felméri direkt, de valójában szórakoztató humorát. A három ufó című könyvet kezdtem el olvasni, gondoltam ennyi magyar nem fog megártani, Józsi jóvoltából ugyanis eleget edzhettem a német Spiegel olvasásával.
Reggel 6kor felébredtem, és nem bírtam már visszaaludni, annak ellenére, h előző éjjen nem aludtam kockára a fejem. Még Csehországban voltunk, de nem sikerült megtudnom, h hol is álltunk meg pár percre. Olyan ósdi hangulata volt a pályaudvarnak. Induláskor ötlött az eszembe, h akár fényképezhetnék is.
Az úton a tipikus német falvak, kisvárosok képe gyönyörködtetett. Majd egyszer biztos megfejtem, h miért húz ide annyira a szívem.
Drezdába érve már örültem volna a kiszállásnak. de csak egy pillanatra léptem le, h fotózzak reklámot. Hát persze, h Ritter Sport!
Aztán már felgyorsultak a dolgok, a reggeli kávét ugyanaz a hölgy hozta, aki beavatott bennünket az utazásba, és aki az ágyat is lenyitotta a csodaszerkentyűjével.




Az útitársunk Südkreuznál búcsúzott el.
A megérkezés tipikus volt, Ulli üzent többször, Lars késett egy kicsit, de a felhőtlen jókedve változatlanul mosolygott. A program az előző napi Unwetter miatt máris munkává vált, legalábbis a fiúk a romeltakarításba vetették bele magukat a rövid reggeli-szünet kivételével egész estig. Ha jól figyelgettem, négy forduló fát hoztak a közeli katasztrófa-sújtotta területről, ahol kocsikra és házakra dőlt hatalmas fákat takarítottak el a szakemberek.
Ullival megbeszéltük a világ dolgait, aztán nekiálltunk a kertnek, amiben az utóbbi időben nem volt jelen a ki gazdasszony, mert minden hétvégén dolgozott, vagy feltöltődött. A szomszédasszonyt, Antje-t is megismerhettem. Renndőrnő ő. A kinézete iszonyúan szigorú, de beszélgetve igen kedves, közvetlen nőnek tűnt. A férje, Axel, tűzoltó, csak két fordulóra állt be a fahordásba, mert mára 24 órás szolgálatba ment. A tűzoltók itt is őrültek, nagy teljesítményre képesek, mint otthon.
Este Susi és Jörg küldeményét, a szülinapi lakoma maradványát ettük meg, Ulli csak melegített, de nem tudtuk az összeset elpusztítani, Susi annyira sokat csomagolt.
A meccset követtük tegnap este, amikor magyar kommentátor beszélt  a német tv-ben. Olyan furcsa érzés, mikor egy magyar németül beszél, ezer közül is kiszúrom. Persze csak utólag derült ki, h eredetileg magyar a fickó, mert valamiért a spanyol és olasz játékosok nevét írták inkább a képernyőre, mint a beszélőét. Na, aztán a spanyolok nyertek. Ulli azért drukkolt az olaszoknak, mert azt jobban szerette volna, h a német válogatott az EB győztestől kapott volna ki, mint a másodiktól. Nem jött be. Persze belenéztem én is a közvetítésbe, szerintem mindkét csapat jól küzdött.
Az új nappaliban elszundítottam Ulli mellett, így gyorsan bevettem magam a már megismert szobába, itt aludtunk 2 éve is, mikor Baluért jöttünk anno még a leendő volt férjemmel.
Ma reggel míg mindenki (Lars már dolgozik!) aludt, kimentem, és a sövény mögötti részt is kitakarítottam, h az is meglegyen, ha esetleg valami más munka beesik, ne maradjon el Ulliék háza se. Bár jól esett a reggeli napsugárban lézengeni, de a hajolgatást nem kívánták a porcikáim, igaz, ha egyszer lehajoltam, végigkúsztam a sort fejjel lefelé, nem volt gond, másrészt meg végignézve azon a területen, ahol jártam, igazán szép lett az eredmény.
A bőröndből kipakoltam, amikor bejöttem, és végignéztem az újabb munkaajánlatokat, válaszoltam is 6 ajánlatra. Valami csak alakul, nem esek kétségbe. Mára további kerti munkát, ablakpucolást, porcelánfestést, meg talán fű-festést terveztünk. Persze mindennel biztos nem végzünk.

ESTE
A kert csilli-villi, nagy munka volt, sajog minden porcikám, de tényleg szép lett.


Click to play this Smilebox collage
Create your own collage - Powered by Smilebox
Create a free digital collage